Amikor éves adóbevallásunkat készítjük, az űrlap megfelelő kitöltése mellett van még egy feladatunk: el kell döntenünk, kinek ajánljuk fel adónk 1+1 százalékát.
Ez természetesen nem kötelező, de így mindössze néhány tollvonással támogathatunk egy olyan egyházat, illetve szervezetet, amely számunkra fontos munkát végez. A magyar emberek jellemzően szívesen adományoznak, még akkor is, ha jövedelmük egyáltalán nem nevezhető átlagon felülinek. De még így is szeretnek segíteni annak, aki még nálunk is szerencsétlenebb helyzetben van, például azért, mert beteg.
Adónk 1 százalékának felajánlásakor ráadásul még csak a pénztárcánkhoz sem kell nyúlnunk, hiszen ha azt nem egy alapítványnak adjuk, az államkasszát gazdagítjuk vele; a miénk nem maradhat. Azonban nehéz eldönteni, kinek ajánljuk fel ezt az 1 százalékot, hiszen sok a rászoruló, akit sajnálunk, akinek szívesen segítenénk.
A védtelenek, a gyengék, akiket nem lehet okolni saját áldástalan helyzetünkért: nekik szeretnének a legtöbben segíteni. És talán valóban ők, például az utcára tett állatok és az árva vagy beteg gyermekek azok, akiknek a leginkább szükségük van a segítségre.
Az adóbevallások májusi beérkezése után minden évben készül egy lista, amely összegzi a legtöbb támogatást kapott szervezeteket. A lista első helyein általában beteg gyermekeknek segítő alapítványok és állatmenhelyek állnak; nem véletlenül.
Azok, akik maguk is szülők, és megtehetik, gyakran kötelességüknek érzik, hogy segítsenek a hátrányos helyzetben lévő gyermekeken; akkor is, ha nem a sajátjukról van szó. Évente egyszer, adónk 1 százalékának felajánlásával mi is támogathatjuk a rászoruló gyermekeket.
Nekünk mindössze annyit kell tennünk, hogy kitöltünk egy űrlapot – a kicsik számára viszont a befolyó összeg – gyógyszerek, orvosi műszerek vagy épp megfelelő ellátás formájában – az életet jelentheti.